számaim

Hungarian

Etymology

szám +‎ -aim (possessive suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsaːmɒjim]
• Hyphenation: szá‧ma‧im

Noun

számaim

1. first-person singular multiple-possession possessive of szám

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	—	számaim
accusative	—	számaimat
dative	—	számaimnak
instrumental	—	számaimmal
causal-final	—	számaimért
translative	—	számaimmá
terminative	—	számaimig
essive-formal	—	számaimként
essive-modal	—	számaimul
inessive	—	számaimban
superessive	—	számaimon
adessive	—	számaimnál
illative	—	számaimba
sublative	—	számaimra
allative	—	számaimhoz
elative	—	számaimból
delative	—	számaimról
ablative	—	számaimtól
non-attributive possessive - singular	—	számaimé
non-attributive possessive - plural	—	számaiméi