szárma

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

szárma

Etymology[edit]

From Ottoman Turkish سارمه (sarma, wrapping), from سارمق (sarmak, to wrap).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsaːrmɒ]
  • Hyphenation: szár‧ma
  • Rhymes: -mɒ

Noun[edit]

szárma (plural szármák)

  1. (regional) sarma
    Synonym: töltött káposzta

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative szárma szármák
accusative szármát szármákat
dative szármának szármáknak
instrumental szármával szármákkal
causal-final szármáért szármákért
translative szármává szármákká
terminative szármáig szármákig
essive-formal szármaként szármákként
essive-modal
inessive szármában szármákban
superessive szármán szármákon
adessive szármánál szármáknál
illative szármába szármákba
sublative szármára szármákra
allative szármához szármákhoz
elative szármából szármákból
delative szármáról szármákról
ablative szármától szármáktól
non-attributive
possessive - singular
szármáé szármáké
non-attributive
possessive - plural
szármáéi szármákéi
Possessive forms of szárma
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szármám szármáim
2nd person sing. szármád szármáid
3rd person sing. szármája szármái
1st person plural szármánk szármáink
2nd person plural szármátok szármáitok
3rd person plural szármájuk szármáik

Further reading[edit]

  • szárma in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN