szótő

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

szó (word) +‎ (root, stem)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsoːtøː]
  • Hyphenation: szó‧tő
  • Rhymes: -tøː

Noun[edit]

szótő (plural szótövek)

  1. (linguistics) root, stem

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative szótő szótövek
accusative szótövet szótöveket
dative szótőnek szótöveknek
instrumental szótővel szótövekkel
causal-final szótőért szótövekért
translative szótővé szótövekké
terminative szótőig szótövekig
essive-formal szótőként szótövekként
essive-modal
inessive szótőben szótövekben
superessive szótövön szótöveken
adessive szótőnél szótöveknél
illative szótőbe szótövekbe
sublative szótőre szótövekre
allative szótőhöz szótövekhez
elative szótőből szótövekből
delative szótőről szótövekről
ablative szótőtől szótövektől
non-attributive
possessive - singular
szótőé szótöveké
non-attributive
possessive - plural
szótőéi szótövekéi
Possessive forms of szótő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szótövem szótöveim
2nd person sing. szótöved szótöveid
3rd person sing. szótöve szótövei
1st person plural szótövünk szótöveink
2nd person plural szótövetek szótöveitek
3rd person plural szótövük szótöveik

Further reading[edit]

  • szótő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN