szüntelen

Hungarian[edit]

szüntelen (comparative szüntelenebb, superlative legszüntelenebb)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szüntelen	szüntelenek
accusative	szüntelent	szünteleneket
dative	szüntelennek	szünteleneknek
instrumental	szüntelennel	szüntelenekkel
causal-final	szüntelenért	szüntelenekért
translative	szüntelenné	szüntelenekké
terminative	szüntelenig	szüntelenekig
essive-formal	szüntelenként	szüntelenekként
essive-modal	szüntelenül	—
inessive	szüntelenben	szüntelenekben
superessive	szüntelenen	szünteleneken
adessive	szüntelennél	szünteleneknél
illative	szüntelenbe	szüntelenekbe
sublative	szüntelenre	szüntelenekre
allative	szüntelenhez	szüntelenekhez
elative	szüntelenből	szüntelenekből
delative	szüntelenről	szüntelenekről
ablative	szüntelentől	szüntelenektől
non-attributive possessive - singular	szüntelené	szünteleneké
non-attributive possessive - plural	szüntelenéi	szüntelenekéi

^ szüntelen in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)