szakképesítés

Hungarian

Etymology

szak +‎ képesítés

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɒkːeːpɛʃiːteːʃ]
• Hyphenation: szak‧ké‧pe‧sí‧tés

Noun

szakképesítés (plural szakképesítések)

1. qualification

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szakképesítés	szakképesítések
accusative	szakképesítést	szakképesítéseket
dative	szakképesítésnek	szakképesítéseknek
instrumental	szakképesítéssel	szakképesítésekkel
causal-final	szakképesítésért	szakképesítésekért
translative	szakképesítéssé	szakképesítésekké
terminative	szakképesítésig	szakképesítésekig
essive-formal	szakképesítésként	szakképesítésekként
essive-modal	—	—
inessive	szakképesítésben	szakképesítésekben
superessive	szakképesítésen	szakképesítéseken
adessive	szakképesítésnél	szakképesítéseknél
illative	szakképesítésbe	szakképesítésekbe
sublative	szakképesítésre	szakképesítésekre
allative	szakképesítéshez	szakképesítésekhez
elative	szakképesítésből	szakképesítésekből
delative	szakképesítésről	szakképesítésekről
ablative	szakképesítéstől	szakképesítésektől
non-attributive possessive - singular	szakképesítésé	szakképesítéseké
non-attributive possessive - plural	szakképesítéséi	szakképesítésekéi

Possessive forms of szakképesítés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szakképesítésem	szakképesítéseim
2nd person sing.	szakképesítésed	szakképesítéseid
3rd person sing.	szakképesítése	szakképesítései
1st person plural	szakképesítésünk	szakképesítéseink
2nd person plural	szakképesítésetek	szakképesítéseitek
3rd person plural	szakképesítésük	szakképesítéseik