szelő
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
szel (“to slice”) + -ő (present-participle suffix)
Pronunciation[edit]
Participle[edit]
szelő
Noun[edit]
szelő (plural szelők)
Usage notes[edit]
Not to be confused with szellő (“breeze”).
Declension[edit]
| Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szelő | szelők |
| accusative | szelőt | szelőket |
| dative | szelőnek | szelőknek |
| instrumental | szelővel | szelőkkel |
| causal-final | szelőért | szelőkért |
| translative | szelővé | szelőkké |
| terminative | szelőig | szelőkig |
| essive-formal | szelőként | szelőkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szelőben | szelőkben |
| superessive | szelőn | szelőkön |
| adessive | szelőnél | szelőknél |
| illative | szelőbe | szelőkbe |
| sublative | szelőre | szelőkre |
| allative | szelőhöz | szelőkhöz |
| elative | szelőből | szelőkből |
| delative | szelőről | szelőkről |
| ablative | szelőtől | szelőktől |
| non-attributive possessive - singular |
szelőé | szelőké |
| non-attributive possessive - plural |
szelőéi | szelőkéi |
| Possessive forms of szelő | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | szelőm | szelőim |
| 2nd person sing. | szelőd | szelőid |
| 3rd person sing. | szelője | szelői |
| 1st person plural | szelőnk | szelőink |
| 2nd person plural | szelőtök | szelőitek |
| 3rd person plural | szelőjük | szelőik |
Further reading[edit]
- szelő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN