személyiség

Hungarian

Etymology

személyi +‎ -ség

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɛmeːjiʃeːɡ]
• Hyphenation: sze‧mé‧lyi‧ség

Noun

személyiség (plural személyiségek)

1. personality (assumed role or manner of behavior)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	személyiség	személyiségek
accusative	személyiséget	személyiségeket
dative	személyiségnek	személyiségeknek
instrumental	személyiséggel	személyiségekkel
causal-final	személyiségért	személyiségekért
translative	személyiséggé	személyiségekké
terminative	személyiségig	személyiségekig
essive-formal	személyiségként	személyiségekként
essive-modal	—	—
inessive	személyiségben	személyiségekben
superessive	személyiségen	személyiségeken
adessive	személyiségnél	személyiségeknél
illative	személyiségbe	személyiségekbe
sublative	személyiségre	személyiségekre
allative	személyiséghez	személyiségekhez
elative	személyiségből	személyiségekből
delative	személyiségről	személyiségekről
ablative	személyiségtől	személyiségektől
non-attributive possessive - singular	személyiségé	személyiségeké
non-attributive possessive - plural	személyiségéi	személyiségekéi

Possessive forms of személyiség
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	személyiségem	személyiségeim
2nd person sing.	személyiséged	személyiségeid
3rd person sing.	személyisége	személyiségei
1st person plural	személyiségünk	személyiségeink
2nd person plural	személyiségetek	személyiségeitek
3rd person plural	személyiségük	személyiségeik

Derived terms

• személyiségi

 

Compound words

• személyiségzavar

 

See also

• Appendix:Hungarian words with ly

Further reading

• személyiség in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN