szenzáció

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Borrowed from German Sensation, from French sensation, from Late Latin sensatio.[1] With Latinate -áció ending.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsɛnzaːt͡sijoː]
  • Hyphenation: szen‧zá‧ció
  • Rhymes: -joː

Noun[edit]

szenzáció (plural szenzációk)

  1. sensation

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative szenzáció szenzációk
accusative szenzációt szenzációkat
dative szenzációnak szenzációknak
instrumental szenzációval szenzációkkal
causal-final szenzációért szenzációkért
translative szenzációvá szenzációkká
terminative szenzációig szenzációkig
essive-formal szenzációként szenzációkként
essive-modal
inessive szenzációban szenzációkban
superessive szenzáción szenzációkon
adessive szenzációnál szenzációknál
illative szenzációba szenzációkba
sublative szenzációra szenzációkra
allative szenzációhoz szenzációkhoz
elative szenzációból szenzációkból
delative szenzációról szenzációkról
ablative szenzációtól szenzációktól
non-attributive
possessive - singular
szenzációé szenzációké
non-attributive
possessive - plural
szenzációéi szenzációkéi
Possessive forms of szenzáció
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szenzációm szenzációim
2nd person sing. szenzációd szenzációid
3rd person sing. szenzációja szenzációi
1st person plural szenzációnk szenzációink
2nd person plural szenzációtok szenzációitok
3rd person plural szenzációjuk szenzációik

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading[edit]