szolgalelkű
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
szolga (“servant”) + lelkű, from lélek (“soul”) + -ű (adjective-forming suffix).
Pronunciation[edit]
Adjective[edit]
szolgalelkű (not generally comparable, comparative szolgalelkűbb, superlative legszolgalelkűbb)
- servile, obsequious
- Synonym: alázatos
Declension[edit]
| Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szolgalelkű | szolgalelkűek |
| accusative | szolgalelkűt | szolgalelkűeket |
| dative | szolgalelkűnek | szolgalelkűeknek |
| instrumental | szolgalelkűvel | szolgalelkűekkel |
| causal-final | szolgalelkűért | szolgalelkűekért |
| translative | szolgalelkűvé | szolgalelkűekké |
| terminative | szolgalelkűig | szolgalelkűekig |
| essive-formal | szolgalelkűként | szolgalelkűekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szolgalelkűben | szolgalelkűekben |
| superessive | szolgalelkűn | szolgalelkűeken |
| adessive | szolgalelkűnél | szolgalelkűeknél |
| illative | szolgalelkűbe | szolgalelkűekbe |
| sublative | szolgalelkűre | szolgalelkűekre |
| allative | szolgalelkűhöz | szolgalelkűekhez |
| elative | szolgalelkűből | szolgalelkűekből |
| delative | szolgalelkűről | szolgalelkűekről |
| ablative | szolgalelkűtől | szolgalelkűektől |
| non-attributive possessive - singular |
szolgalelkűé | szolgalelkűeké |
| non-attributive possessive - plural |
szolgalelkűéi | szolgalelkűekéi |
Derived terms[edit]
Further reading[edit]
- szolgalelkű in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN