szuper
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
It became an independent word from words prefixed with szuper.[1] From Latin super.
Pronunciation[edit]
Adjective[edit]
szuper (comparative szuperebb, superlative legszuperebb)
Declension[edit]
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szuper | szuperek |
| accusative | szupert | szupereket |
| dative | szupernek | szupereknek |
| instrumental | szuperrel | szuperekkel |
| causal-final | szuperért | szuperekért |
| translative | szuperré | szuperekké |
| terminative | szuperig | szuperekig |
| essive-formal | szuperként | szuperekként |
| essive-modal | szuperül | — |
| inessive | szuperben | szuperekben |
| superessive | szuperen | szupereken |
| adessive | szupernél | szupereknél |
| illative | szuperbe | szuperekbe |
| sublative | szuperre | szuperekre |
| allative | szuperhez | szuperekhez |
| elative | szuperből | szuperekből |
| delative | szuperről | szuperekről |
| ablative | szupertől | szuperektől |
| non-attributive possessive - singular |
szuperé | szupereké |
| non-attributive possessive - plural |
szuperéi | szuperekéi |
Derived terms[edit]
References[edit]
- ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN