tárgyelem

Hungarian

Etymology

tárgy +‎ elem

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtaːrɟɛlɛm]
• Hyphenation: tárgy‧elem

Noun

tárgyelem (plural tárgyelemek)

1. (education, formal) course (the smallest unit in a university curriculum that has credit hours assigned to it)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	tárgyelem	tárgyelemek
accusative	tárgyelemet	tárgyelemeket
dative	tárgyelemnek	tárgyelemeknek
instrumental	tárgyelemmel	tárgyelemekkel
causal-final	tárgyelemért	tárgyelemekért
translative	tárgyelemmé	tárgyelemekké
terminative	tárgyelemig	tárgyelemekig
essive-formal	tárgyelemként	tárgyelemekként
essive-modal	—	—
inessive	tárgyelemben	tárgyelemekben
superessive	tárgyelemen	tárgyelemeken
adessive	tárgyelemnél	tárgyelemeknél
illative	tárgyelembe	tárgyelemekbe
sublative	tárgyelemre	tárgyelemekre
allative	tárgyelemhez	tárgyelemekhez
elative	tárgyelemből	tárgyelemekből
delative	tárgyelemről	tárgyelemekről
ablative	tárgyelemtől	tárgyelemektől
non-attributive possessive - singular	tárgyelemé	tárgyelemeké
non-attributive possessive - plural	tárgyeleméi	tárgyelemekéi

Possessive forms of tárgyelem
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	tárgyelemem	tárgyelemeim
2nd person sing.	tárgyelemed	tárgyelemeid
3rd person sing.	tárgyeleme	tárgyelemei
1st person plural	tárgyelemünk	tárgyelemeink
2nd person plural	tárgyelemetek	tárgyelemeitek
3rd person plural	tárgyelemük	tárgyelemeik