törvénykezés

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

törvénykezik +‎ -és, from törvény + -kezik

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈtørveːɲkɛzeːʃ]
  • Hyphenation: tör‧vény‧ke‧zés

Noun[edit]

törvénykezés

  1. judgment (the act of judging)
  2. justice

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative törvénykezés törvénykezések
accusative törvénykezést törvénykezéseket
dative törvénykezésnek törvénykezéseknek
instrumental törvénykezéssel törvénykezésekkel
causal-final törvénykezésért törvénykezésekért
translative törvénykezéssé törvénykezésekké
terminative törvénykezésig törvénykezésekig
essive-formal törvénykezésként törvénykezésekként
essive-modal
inessive törvénykezésben törvénykezésekben
superessive törvénykezésen törvénykezéseken
adessive törvénykezésnél törvénykezéseknél
illative törvénykezésbe törvénykezésekbe
sublative törvénykezésre törvénykezésekre
allative törvénykezéshez törvénykezésekhez
elative törvénykezésből törvénykezésekből
delative törvénykezésről törvénykezésekről
ablative törvénykezéstől törvénykezésektől
non-attributive
possessive - singular
törvénykezésé törvénykezéseké
non-attributive
possessive - plural
törvénykezéséi törvénykezésekéi
Possessive forms of törvénykezés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. törvénykezésem törvénykezéseim
2nd person sing. törvénykezésed törvénykezéseid
3rd person sing. törvénykezése törvénykezései
1st person plural törvénykezésünk törvénykezéseink
2nd person plural törvénykezésetek törvénykezéseitek
3rd person plural törvénykezésük törvénykezéseik

Further reading[edit]