türelmetlenség

Hungarian[edit]

türelmetlen (“impatient, intolerant”) +‎ -ség (noun-forming suffix)

türelmetlenség (plural türelmetlenségek)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	türelmetlenség	türelmetlenségek
accusative	türelmetlenséget	türelmetlenségeket
dative	türelmetlenségnek	türelmetlenségeknek
instrumental	türelmetlenséggel	türelmetlenségekkel
causal-final	türelmetlenségért	türelmetlenségekért
translative	türelmetlenséggé	türelmetlenségekké
terminative	türelmetlenségig	türelmetlenségekig
essive-formal	türelmetlenségként	türelmetlenségekként
essive-modal	—	—
inessive	türelmetlenségben	türelmetlenségekben
superessive	türelmetlenségen	türelmetlenségeken
adessive	türelmetlenségnél	türelmetlenségeknél
illative	türelmetlenségbe	türelmetlenségekbe
sublative	türelmetlenségre	türelmetlenségekre
allative	türelmetlenséghez	türelmetlenségekhez
elative	türelmetlenségből	türelmetlenségekből
delative	türelmetlenségről	türelmetlenségekről
ablative	türelmetlenségtől	türelmetlenségektől
non-attributive possessive - singular	türelmetlenségé	türelmetlenségeké
non-attributive possessive - plural	türelmetlenségéi	türelmetlenségekéi

Possessive forms of türelmetlenség
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	türelmetlenségem	türelmetlenségeim
2nd person sing.	türelmetlenséged	türelmetlenségeid
3rd person sing.	türelmetlensége	türelmetlenségei
1st person plural	türelmetlenségünk	türelmetlenségeink
2nd person plural	türelmetlenségetek	türelmetlenségeitek
3rd person plural	türelmetlenségük	türelmetlenségeik