tolmács

Hungarian

Etymology

Borrowed either directly from Turkic, from Proto-Turkic *tilmaç – Chuvash тӑлмач (tălmač) –, or via a Slavic language, Proto-Slavic *tъlmačь.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtolmaːt͡ʃ]
• Hyphenation: tol‧mács
• Rhymes: -aːt͡ʃ

Noun

tolmács (plural tolmácsok)

1. interpreter (one who listens to a speaker in one language and relates that utterance to the audience in a different language)

   Coordinate term: fordító

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	tolmács	tolmácsok
accusative	tolmácsot	tolmácsokat
dative	tolmácsnak	tolmácsoknak
instrumental	tolmáccsal	tolmácsokkal
causal-final	tolmácsért	tolmácsokért
translative	tolmáccsá	tolmácsokká
terminative	tolmácsig	tolmácsokig
essive-formal	tolmácsként	tolmácsokként
essive-modal	tolmácsul	—
inessive	tolmácsban	tolmácsokban
superessive	tolmácson	tolmácsokon
adessive	tolmácsnál	tolmácsoknál
illative	tolmácsba	tolmácsokba
sublative	tolmácsra	tolmácsokra
allative	tolmácshoz	tolmácsokhoz
elative	tolmácsból	tolmácsokból
delative	tolmácsról	tolmácsokról
ablative	tolmácstól	tolmácsoktól
non-attributive possessive - singular	tolmácsé	tolmácsoké
non-attributive possessive - plural	tolmácséi	tolmácsokéi

Possessive forms of tolmács
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	tolmácsom	tolmácsaim
2nd person sing.	tolmácsod	tolmácsaid
3rd person sing.	tolmácsa	tolmácsai
1st person plural	tolmácsunk	tolmácsaink
2nd person plural	tolmácsotok	tolmácsaitok
3rd person plural	tolmácsuk	tolmácsaik

Derived terms

• tolmácsol

 

Compound words

• jeltolmács
• konferenciatolmács
• szinkrontolmács
• tolmácsfülke
• tolmácsgép

 

Expressions

• konszekutív tolmács

 

Further reading

• tolmács in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN