udvariatlanság

Hungarian

Etymology

udvariatlan (“impolite”) +‎ -ság (“-ness”, noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈudvɒrijɒtlɒnʃaːɡ]
• Hyphenation: ud‧va‧ri‧at‧lan‧ság
• Rhymes: -aːɡ

Noun

udvariatlanság (plural udvariatlanságok)

1. impoliteness, discourtesy, unmannerliness, rudeness

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	udvariatlanság	udvariatlanságok
accusative	udvariatlanságot	udvariatlanságokat
dative	udvariatlanságnak	udvariatlanságoknak
instrumental	udvariatlansággal	udvariatlanságokkal
causal-final	udvariatlanságért	udvariatlanságokért
translative	udvariatlansággá	udvariatlanságokká
terminative	udvariatlanságig	udvariatlanságokig
essive-formal	udvariatlanságként	udvariatlanságokként
essive-modal	—	—
inessive	udvariatlanságban	udvariatlanságokban
superessive	udvariatlanságon	udvariatlanságokon
adessive	udvariatlanságnál	udvariatlanságoknál
illative	udvariatlanságba	udvariatlanságokba
sublative	udvariatlanságra	udvariatlanságokra
allative	udvariatlansághoz	udvariatlanságokhoz
elative	udvariatlanságból	udvariatlanságokból
delative	udvariatlanságról	udvariatlanságokról
ablative	udvariatlanságtól	udvariatlanságoktól
non-attributive possessive - singular	udvariatlanságé	udvariatlanságoké
non-attributive possessive - plural	udvariatlanságéi	udvariatlanságokéi

Possessive forms of udvariatlanság
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	udvariatlanságom	udvariatlanságaim
2nd person sing.	udvariatlanságod	udvariatlanságaid
3rd person sing.	udvariatlansága	udvariatlanságai
1st person plural	udvariatlanságunk	udvariatlanságaink
2nd person plural	udvariatlanságotok	udvariatlanságaitok
3rd person plural	udvariatlanságuk	udvariatlanságaik

Derived terms

• udvariatlansági