érvénytelenítés

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

érvénytelenít +‎ -és

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈeːrveːɲtɛlɛniːteːʃ]
  • Hyphenation: ér‧vény‧te‧le‧ní‧tés

Noun[edit]

érvénytelenítés (plural érvénytelenítések)

  1. invalidation, annulment, nullification, cancellation

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative érvénytelenítés érvénytelenítések
accusative érvénytelenítést érvénytelenítéseket
dative érvénytelenítésnek érvénytelenítéseknek
instrumental érvénytelenítéssel érvénytelenítésekkel
causal-final érvénytelenítésért érvénytelenítésekért
translative érvénytelenítéssé érvénytelenítésekké
terminative érvénytelenítésig érvénytelenítésekig
essive-formal érvénytelenítésként érvénytelenítésekként
essive-modal érvénytelenítésül
inessive érvénytelenítésben érvénytelenítésekben
superessive érvénytelenítésen érvénytelenítéseken
adessive érvénytelenítésnél érvénytelenítéseknél
illative érvénytelenítésbe érvénytelenítésekbe
sublative érvénytelenítésre érvénytelenítésekre
allative érvénytelenítéshez érvénytelenítésekhez
elative érvénytelenítésből érvénytelenítésekből
delative érvénytelenítésről érvénytelenítésekről
ablative érvénytelenítéstől érvénytelenítésektől
non-attributive
possessive - singular
érvénytelenítésé érvénytelenítéseké
non-attributive
possessive - plural
érvénytelenítéséi érvénytelenítésekéi
Possessive forms of érvénytelenítés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. érvénytelenítésem érvénytelenítéseim
2nd person sing. érvénytelenítésed érvénytelenítéseid
3rd person sing. érvénytelenítése érvénytelenítései
1st person plural érvénytelenítésünk érvénytelenítéseink
2nd person plural érvénytelenítésetek érvénytelenítéseitek
3rd person plural érvénytelenítésük érvénytelenítéseik