íztelen

Hungarian

Etymology

íz (“flavour”) +‎ -telen (“-less, without”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈiːstɛlɛn]
• Hyphenation: íz‧te‧len

Adjective

íztelen (comparative íztelenebb, superlative legíztelenebb)

1. tasteless (having no flavour)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	íztelen	íztelenek
accusative	íztelent	ízteleneket
dative	íztelennek	ízteleneknek
instrumental	íztelennel	íztelenekkel
causal-final	íztelenért	íztelenekért
translative	íztelenné	íztelenekké
terminative	íztelenig	íztelenekig
essive-formal	íztelenként	íztelenekként
essive-modal	íztelenül	—
inessive	íztelenben	íztelenekben
superessive	íztelenen	ízteleneken
adessive	íztelennél	ízteleneknél
illative	íztelenbe	íztelenekbe
sublative	íztelenre	íztelenekre
allative	íztelenhez	íztelenekhez
elative	íztelenből	íztelenekből
delative	íztelenről	íztelenekről
ablative	íztelentől	íztelenektől
non-attributive possessive - singular	íztelené	ízteleneké
non-attributive possessive - plural	íztelenéi	íztelenekéi

Derived terms

• íztelenség

 

Further reading

• íztelen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN