őshaza

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From ős (ancient) +‎ haza (homeland).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈøːʃhɒzɒ]
  • Hyphenation: ős‧ha‧za
  • Rhymes: -zɒ

Noun[edit]

őshaza (plural őshazák)

  1. (history, linguistics) urheimat, cradleland (the original homeland of an ethnic group, particularly the speakers of a proto-language)

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative őshaza őshazák
accusative őshazát őshazákat
dative őshazának őshazáknak
instrumental őshazával őshazákkal
causal-final őshazáért őshazákért
translative őshazává őshazákká
terminative őshazáig őshazákig
essive-formal őshazaként őshazákként
essive-modal
inessive őshazában őshazákban
superessive őshazán őshazákon
adessive őshazánál őshazáknál
illative őshazába őshazákba
sublative őshazára őshazákra
allative őshazához őshazákhoz
elative őshazából őshazákból
delative őshazáról őshazákról
ablative őshazától őshazáktól
non-attributive
possessive - singular
őshazáé őshazáké
non-attributive
possessive - plural
őshazáéi őshazákéi
Possessive forms of őshaza
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. őshazám őshazáim
2nd person sing. őshazád őshazáid
3rd person sing. őshazája őshazái
1st person plural őshazánk őshazáink
2nd person plural őshazátok őshazáitok
3rd person plural őshazájuk őshazáik

Derived terms[edit]

Further reading[edit]

  • őshaza in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN