ἑταιρικῶς

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Ancient Greek[edit]

Etymology[edit]

From ἑταιρῐκός (hetairikós, of or suitable to be a companion; meretricious) +‎ -ως (-ōs, -ly, adverbial suffix).

Pronunciation[edit]

 

Adverb[edit]

ἑταιρῐκῶς (hetairikôs)

  1. adverbial of ἑταιρῐκός (hetairikós, of or suitable to be a companion)
    • 384 BCE – 322 BCE, Aristotle, Eudemian Ethics 1243a.5:
       []: οἱ δὲ χρήσῐμοι οὐκ εὐθῠ̀ς δῐᾰλῡ́ονται, ᾰ̓̀ν μὴ νομῐκῶς καὶ ἑταιρῐκῶς προσφέρωνται
       []: hoi dè khrḗsimoi ouk euthùs dialū́ontai, àn mḕ nomikôs kaì hetairikôs prosphérōntai
  2. meretriciously
    • c. 334 BCEc. 262 BCE, Zeno of Citium, The Stoic 1.58:
       [], ἔνθᾰ καὶ ἑταιρῐκῶς κεκοσμημένοι, ὥσπερ ἐπῐ̀ τέγους κᾰθεζόμενοι, δῐημερεύουσῐν.
       [], éntha kaì hetairikôs kekosmēménoi, hṓsper epì tégous kathezómenoi, diēmereúousin.
    • 125 CE – 200 CE, Lucian, The Double Indictment 20:
      οὕτως ἑταιρῐκῶς ἐσκευᾰσμένη τῷ ἐπᾰγωγῷ τῆς ὄψεως ἐρᾰστὴν ἐμὸν ᾰ̓́νδρᾰ τότε σώφρονᾰ τὸν Δῐονῡ́σῐον φενᾱκῐ́σᾱσᾰ πρὸς ἑαυτὴν περῐέσπᾰσεν
      hoútōs hetairikôs eskeuasménē tôi epagōgôi tês ópseōs erastḕn emòn ándra tóte sṓphrona tòn Dionū́sion phenākísāsa pròs heautḕn periéspasen

References[edit]