bőkezű
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
bő (“roomy, loose; plentiful, ample”, adjective) + kezű (“handed”), from kéz (“hand”) + -ű (adjective-forming suffix).[1]
Pronunciation[edit]
Adjective[edit]
bőkezű (comparative bőkezűbb, superlative legbőkezűbb)
- generous, munificent, bounteous (giving unsparingly)
Declension[edit]
| Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | bőkezű | bőkezűek |
| accusative | bőkezűt | bőkezűeket |
| dative | bőkezűnek | bőkezűeknek |
| instrumental | bőkezűvel | bőkezűekkel |
| causal-final | bőkezűért | bőkezűekért |
| translative | bőkezűvé | bőkezűekké |
| terminative | bőkezűig | bőkezűekig |
| essive-formal | bőkezűként | bőkezűekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | bőkezűben | bőkezűekben |
| superessive | bőkezűn | bőkezűeken |
| adessive | bőkezűnél | bőkezűeknél |
| illative | bőkezűbe | bőkezűekbe |
| sublative | bőkezűre | bőkezűekre |
| allative | bőkezűhöz | bőkezűekhez |
| elative | bőkezűből | bőkezűekből |
| delative | bőkezűről | bőkezűekről |
| ablative | bőkezűtől | bőkezűektől |
| non-attributive possessive - singular |
bőkezűé | bőkezűeké |
| non-attributive possessive - plural |
bőkezűéi | bőkezűekéi |
Derived terms[edit]
References[edit]
- ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
Further reading[edit]
- bőkezű in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- bőkezű in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)