dalszövegeid

Hungarian

Etymology

dalszöveg +‎ -eid (possessive suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈdɒlsøvɛɡɛjid]
• Hyphenation: dal‧szö‧ve‧ge‧id

Noun

dalszövegeid

1. second-person singular multiple-possession possessive of dalszöveg

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	—	dalszövegeid
accusative	—	dalszövegeidet
dative	—	dalszövegeidnek
instrumental	—	dalszövegeiddel
causal-final	—	dalszövegeidért
translative	—	dalszövegeiddé
terminative	—	dalszövegeidig
essive-formal	—	dalszövegeidként
essive-modal	—	dalszövegeidül
inessive	—	dalszövegeidben
superessive	—	dalszövegeiden
adessive	—	dalszövegeidnél
illative	—	dalszövegeidbe
sublative	—	dalszövegeidre
allative	—	dalszövegeidhez
elative	—	dalszövegeidből
delative	—	dalszövegeidről
ablative	—	dalszövegeidtől
non-attributive possessive - singular	—	dalszövegeidé
non-attributive possessive - plural	—	dalszövegeidéi