egyenesség

Hungarian

Etymology

egyenes (“straight; honest”) +‎ -ség (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛɟɛnɛʃːeːɡ]
• Hyphenation: egye‧nes‧ség
• Rhymes: -eːɡ

Noun

egyenesség (usually uncountable, plural egyenességek)

1. straightness (of a line, path, stick, etc.)
2. (figuratively) honesty, frankness, straightforwardness, uprightness

   Synonyms: becsületesség, nyíltság, őszinteség

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	egyenesség	egyenességek
accusative	egyenességet	egyenességeket
dative	egyenességnek	egyenességeknek
instrumental	egyenességgel	egyenességekkel
causal-final	egyenességért	egyenességekért
translative	egyenességgé	egyenességekké
terminative	egyenességig	egyenességekig
essive-formal	egyenességként	egyenességekként
essive-modal	—	—
inessive	egyenességben	egyenességekben
superessive	egyenességen	egyenességeken
adessive	egyenességnél	egyenességeknél
illative	egyenességbe	egyenességekbe
sublative	egyenességre	egyenességekre
allative	egyenességhez	egyenességekhez
elative	egyenességből	egyenességekből
delative	egyenességről	egyenességekről
ablative	egyenességtől	egyenességektől
non-attributive possessive - singular	egyenességé	egyenességeké
non-attributive possessive - plural	egyenességéi	egyenességekéi

Possessive forms of egyenesség
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	egyenességem	egyenességeim
2nd person sing.	egyenességed	egyenességeid
3rd person sing.	egyenessége	egyenességei
1st person plural	egyenességünk	egyenességeink
2nd person plural	egyenességetek	egyenességeitek
3rd person plural	egyenességük	egyenességeik

Further reading

• egyenesség in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN