elfogulatlan

Hungarian

Etymology

From elfogul +‎ -atlan, from el- +‎ fogul, from the verb fog +‎ -ul. The verb elfogul is rarely used independently.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛlfoɡulɒtlɒn]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: el‧fo‧gu‧lat‧lan
• Rhymes: -ɒn

Adjective

elfogulatlan (comparative elfogulatlanabb, superlative legelfogulatlanabb)

1. unbiased, evenhanded, impartial

   Synonyms: pártatlan, részrehajlás nélküli

   Antonyms: elfogult, részrehajló

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	elfogulatlan	elfogulatlanok
accusative	elfogulatlant	elfogulatlanokat
dative	elfogulatlannak	elfogulatlanoknak
instrumental	elfogulatlannal	elfogulatlanokkal
causal-final	elfogulatlanért	elfogulatlanokért
translative	elfogulatlanná	elfogulatlanokká
terminative	elfogulatlanig	elfogulatlanokig
essive-formal	elfogulatlanként	elfogulatlanokként
essive-modal	elfogulatlanul	—
inessive	elfogulatlanban	elfogulatlanokban
superessive	elfogulatlanon	elfogulatlanokon
adessive	elfogulatlannál	elfogulatlanoknál
illative	elfogulatlanba	elfogulatlanokba
sublative	elfogulatlanra	elfogulatlanokra
allative	elfogulatlanhoz	elfogulatlanokhoz
elative	elfogulatlanból	elfogulatlanokból
delative	elfogulatlanról	elfogulatlanokról
ablative	elfogulatlantól	elfogulatlanoktól
non-attributive possessive - singular	elfogulatlané	elfogulatlanoké
non-attributive possessive - plural	elfogulatlanéi	elfogulatlanokéi

Derived terms

• elfogulatlanság
• elfogulatlanul

 

Further reading

• elfogulatlan in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• elfogulatlan in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)