engedékenység

Hungarian

Etymology

engedékeny +‎ -ség (“noun-forming suffix”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛŋɡɛdeːkɛɲʃeːɡ]
• Hyphenation: en‧ge‧dé‧keny‧ség

Noun

engedékenység

1. compliance, submissiveness (the tendency of conforming with or agreeing to the wishes of others)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	engedékenység	engedékenységek
accusative	engedékenységet	engedékenységeket
dative	engedékenységnek	engedékenységeknek
instrumental	engedékenységgel	engedékenységekkel
causal-final	engedékenységért	engedékenységekért
translative	engedékenységgé	engedékenységekké
terminative	engedékenységig	engedékenységekig
essive-formal	engedékenységként	engedékenységekként
essive-modal	—	—
inessive	engedékenységben	engedékenységekben
superessive	engedékenységen	engedékenységeken
adessive	engedékenységnél	engedékenységeknél
illative	engedékenységbe	engedékenységekbe
sublative	engedékenységre	engedékenységekre
allative	engedékenységhez	engedékenységekhez
elative	engedékenységből	engedékenységekből
delative	engedékenységről	engedékenységekről
ablative	engedékenységtől	engedékenységektől
non-attributive possessive - singular	engedékenységé	engedékenységeké
non-attributive possessive - plural	engedékenységéi	engedékenységekéi

Possessive forms of engedékenység
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	engedékenységem	engedékenységeim
2nd person sing.	engedékenységed	engedékenységeid
3rd person sing.	engedékenysége	engedékenységei
1st person plural	engedékenységünk	engedékenységeink
2nd person plural	engedékenységetek	engedékenységeitek
3rd person plural	engedékenységük	engedékenységeik

Derived terms

• engedékenységi