fogyaték

Hungarian

Etymology

First attested in 1527. fogy (“to decrease, diminish”) +‎ -aték (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfoɟɒteːk]
• Hyphenation: fo‧gya‧ték
• Rhymes: -eːk

Noun

fogyaték (usually uncountable, plural fogyatékok)

1. (archaic) deficiency, loss

   Synonyms: fogyás, elfogyás, hiány, hiányosság

2. (archaic, also attributively) rest, remnant, remainder; remaining
3. disability, handicap

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	fogyaték	fogyatékok
accusative	fogyatékot	fogyatékokat
dative	fogyatéknak	fogyatékoknak
instrumental	fogyatékkal	fogyatékokkal
causal-final	fogyatékért	fogyatékokért
translative	fogyatékká	fogyatékokká
terminative	fogyatékig	fogyatékokig
essive-formal	fogyatékként	fogyatékokként
essive-modal	fogyatékul	—
inessive	fogyatékban	fogyatékokban
superessive	fogyatékon	fogyatékokon
adessive	fogyatéknál	fogyatékoknál
illative	fogyatékba	fogyatékokba
sublative	fogyatékra	fogyatékokra
allative	fogyatékhoz	fogyatékokhoz
elative	fogyatékból	fogyatékokból
delative	fogyatékról	fogyatékokról
ablative	fogyatéktól	fogyatékoktól
non-attributive possessive - singular	fogyatéké	fogyatékoké
non-attributive possessive - plural	fogyatékéi	fogyatékokéi

Possessive forms of fogyaték
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	fogyatékom	fogyatékaim
2nd person sing.	fogyatékod	fogyatékaid
3rd person sing.	fogyatéka	fogyatékai
1st person plural	fogyatékunk	fogyatékaink
2nd person plural	fogyatékotok	fogyatékaitok
3rd person plural	fogyatékuk	fogyatékaik

Derived terms

• fogyatékos (“handicapped”) (possibly offensive except when specified with the type, i.e. mentally or physically)
• fogyatékkal élő (“handicapped”)

Further reading

• fogyaték in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN