hipnotizőr

Hungarian

Etymology

Borrowed from French hypnotiseur (“hypnotist”). With -őr ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhipnotizøːr]
• Hyphenation: hip‧no‧ti‧zőr

Noun

hipnotizőr (plural hipnotizőrök)

1. hypnotist

Declension

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	hipnotizőr	hipnotizőrök
accusative	hipnotizőrt	hipnotizőröket
dative	hipnotizőrnek	hipnotizőröknek
instrumental	hipnotizőrrel	hipnotizőrökkel
causal-final	hipnotizőrért	hipnotizőrökért
translative	hipnotizőrré	hipnotizőrökké
terminative	hipnotizőrig	hipnotizőrökig
essive-formal	hipnotizőrként	hipnotizőrökként
essive-modal	—	—
inessive	hipnotizőrben	hipnotizőrökben
superessive	hipnotizőrön	hipnotizőrökön
adessive	hipnotizőrnél	hipnotizőröknél
illative	hipnotizőrbe	hipnotizőrökbe
sublative	hipnotizőrre	hipnotizőrökre
allative	hipnotizőrhöz	hipnotizőrökhöz
elative	hipnotizőrből	hipnotizőrökből
delative	hipnotizőrről	hipnotizőrökről
ablative	hipnotizőrtől	hipnotizőröktől
non-attributive possessive - singular	hipnotizőré	hipnotizőröké
non-attributive possessive - plural	hipnotizőréi	hipnotizőrökéi

Possessive forms of hipnotizőr
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	hipnotizőröm	hipnotizőreim
2nd person sing.	hipnotizőröd	hipnotizőreid
3rd person sing.	hipnotizőre	hipnotizőrei
1st person plural	hipnotizőrünk	hipnotizőreink
2nd person plural	hipnotizőrötök	hipnotizőreitek
3rd person plural	hipnotizőrük	hipnotizőreik

Related terms

• hipnotikus
• hipnotizál
• hipnózis

 

Further reading

• hipnotizőr in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN