jövetele

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

jövetel (coming, arrival) +‎ -e (possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈjøvɛtɛlɛ]
  • Hyphenation: jö‧ve‧te‧le

Noun

[edit]

jövetele

  1. third-person singular single-possession possessive of jövetel
    Synonyms: jötte, érkezte, érkezése

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative jövetele
accusative jövetelét
dative jövetelének
instrumental jövetelével
causal-final jöveteléért
translative jövetelévé
terminative jöveteléig
essive-formal jöveteleként
essive-modal jöveteléül
inessive jövetelében
superessive jövetelén
adessive jövetelénél
illative jövetelébe
sublative jövetelére
allative jöveteléhez
elative jöveteléből
delative jöveteléről
ablative jövetelétől
non-attributive
possessive - singular
jöveteléé
non-attributive
possessive - plural
jövetelééi