közömbös
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
The result of conscious word formation from the obsolete közömb (“indifferent thing; indifference”) + -ös. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]
Pronunciation[edit]
Adjective[edit]
közömbös (comparative közömbösebb, superlative legközömbösebb)
Declension[edit]
| Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | közömbös | közömbösek |
| accusative | közömböset | közömböseket |
| dative | közömbösnek | közömböseknek |
| instrumental | közömbössel | közömbösekkel |
| causal-final | közömbösért | közömbösekért |
| translative | közömbössé | közömbösekké |
| terminative | közömbösig | közömbösekig |
| essive-formal | közömbösként | közömbösekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | közömbösben | közömbösekben |
| superessive | közömbösön | közömböseken |
| adessive | közömbösnél | közömböseknél |
| illative | közömbösbe | közömbösekbe |
| sublative | közömbösre | közömbösekre |
| allative | közömböshöz | közömbösekhez |
| elative | közömbösből | közömbösekből |
| delative | közömbösről | közömbösekről |
| ablative | közömböstől | közömbösektől |
| non-attributive possessive - singular |
közömbösé | közömböseké |
| non-attributive possessive - plural |
közömböséi | közömbösekéi |
Derived terms[edit]
References[edit]
- ^ közömbös in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading[edit]
- közömbös in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN