kietlen
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
From an otherwise unattested stem of unknown origin + -etlen.[1]
Pronunciation[edit]
Adjective[edit]
kietlen (comparative kietlenebb, superlative legkietlenebb)
Declension[edit]
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kietlen | kietlenek |
| accusative | kietlent | kietleneket |
| dative | kietlennek | kietleneknek |
| instrumental | kietlennel | kietlenekkel |
| causal-final | kietlenért | kietlenekért |
| translative | kietlenné | kietlenekké |
| terminative | kietlenig | kietlenekig |
| essive-formal | kietlenként | kietlenekként |
| essive-modal | kietlenül | — |
| inessive | kietlenben | kietlenekben |
| superessive | kietlenen | kietleneken |
| adessive | kietlennél | kietleneknél |
| illative | kietlenbe | kietlenekbe |
| sublative | kietlenre | kietlenekre |
| allative | kietlenhez | kietlenekhez |
| elative | kietlenből | kietlenekből |
| delative | kietlenről | kietlenekről |
| ablative | kietlentől | kietlenektől |
| non-attributive possessive - singular |
kietlené | kietleneké |
| non-attributive possessive - plural |
kietlenéi | kietlenekéi |
Derived terms[edit]
References[edit]
- ^ kietlen in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading[edit]
- kietlen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN