letartóztatás

Hungarian

Etymology

letartóztat (“to arrest”) +‎ -ás (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈlɛtɒrtoːstɒtaːʃ]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: le‧tar‧tóz‧ta‧tás

Noun

letartóztatás (plural letartóztatások)

1. arrest (seizure of person to be taken into custody)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	letartóztatás	letartóztatások
accusative	letartóztatást	letartóztatásokat
dative	letartóztatásnak	letartóztatásoknak
instrumental	letartóztatással	letartóztatásokkal
causal-final	letartóztatásért	letartóztatásokért
translative	letartóztatássá	letartóztatásokká
terminative	letartóztatásig	letartóztatásokig
essive-formal	letartóztatásként	letartóztatásokként
essive-modal	—	—
inessive	letartóztatásban	letartóztatásokban
superessive	letartóztatáson	letartóztatásokon
adessive	letartóztatásnál	letartóztatásoknál
illative	letartóztatásba	letartóztatásokba
sublative	letartóztatásra	letartóztatásokra
allative	letartóztatáshoz	letartóztatásokhoz
elative	letartóztatásból	letartóztatásokból
delative	letartóztatásról	letartóztatásokról
ablative	letartóztatástól	letartóztatásoktól
non-attributive possessive - singular	letartóztatásé	letartóztatásoké
non-attributive possessive - plural	letartóztatáséi	letartóztatásokéi

Possessive forms of letartóztatás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	letartóztatásom	letartóztatásaim
2nd person sing.	letartóztatásod	letartóztatásaid
3rd person sing.	letartóztatása	letartóztatásai
1st person plural	letartóztatásunk	letartóztatásaink
2nd person plural	letartóztatásotok	letartóztatásaitok
3rd person plural	letartóztatásuk	letartóztatásaik

Derived terms

• letartóztatási

Further reading

• letartóztatás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN