magasröptű

Hungarian

Etymology

magas (“high”) +‎ röptű, from röpül (“to fly”) +‎ -t (noun-forming suffix) +‎ -ű, literally “of high flight” (compare English highfalutin and its possible derivation from “high-flighting/-flying”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɒɡɒʃrøptyː]
• Hyphenation: ma‧gas‧röp‧tű
• Rhymes: -tyː

Adjective

magasröptű (comparative magasröptűbb, superlative legmagasröptűbb)

1. lofty

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	magasröptű	magasröptűek
accusative	magasröptűt	magasröptűeket
dative	magasröptűnek	magasröptűeknek
instrumental	magasröptűvel	magasröptűekkel
causal-final	magasröptűért	magasröptűekért
translative	magasröptűvé	magasröptűekké
terminative	magasröptűig	magasröptűekig
essive-formal	magasröptűként	magasröptűekként
essive-modal	—	—
inessive	magasröptűben	magasröptűekben
superessive	magasröptűn	magasröptűeken
adessive	magasröptűnél	magasröptűeknél
illative	magasröptűbe	magasröptűekbe
sublative	magasröptűre	magasröptűekre
allative	magasröptűhöz	magasröptűekhez
elative	magasröptűből	magasröptűekből
delative	magasröptűről	magasröptűekről
ablative	magasröptűtől	magasröptűektől
non-attributive possessive - singular	magasröptűé	magasröptűeké
non-attributive possessive - plural	magasröptűéi	magasröptűekéi