meggyőző
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
Pronunciation[edit]
Participle[edit]
meggyőző
Adjective[edit]
meggyőző (comparative meggyőzőbb, superlative legmeggyőzőbb)
Declension[edit]
| Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | meggyőző | meggyőzőek |
| accusative | meggyőzőt | meggyőzőeket |
| dative | meggyőzőnek | meggyőzőeknek |
| instrumental | meggyőzővel | meggyőzőekkel |
| causal-final | meggyőzőért | meggyőzőekért |
| translative | meggyőzővé | meggyőzőekké |
| terminative | meggyőzőig | meggyőzőekig |
| essive-formal | meggyőzőként | meggyőzőekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | meggyőzőben | meggyőzőekben |
| superessive | meggyőzőn | meggyőzőeken |
| adessive | meggyőzőnél | meggyőzőeknél |
| illative | meggyőzőbe | meggyőzőekbe |
| sublative | meggyőzőre | meggyőzőekre |
| allative | meggyőzőhöz | meggyőzőekhez |
| elative | meggyőzőből | meggyőzőekből |
| delative | meggyőzőről | meggyőzőekről |
| ablative | meggyőzőtől | meggyőzőektől |
| non-attributive possessive - singular |
meggyőzőé | meggyőzőeké |
| non-attributive possessive - plural |
meggyőzőéi | meggyőzőekéi |
Further reading[edit]
- meggyőző in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN