nagyapa

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

nagy (grand) +‎ apa (father)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈnɒɟɒpɒ]
  • Hyphenation: nagy‧apa
  • Rhymes: -pɒ

Noun[edit]

nagyapa (plural nagyapák)

  1. grandfather
    Synonyms: nagypapa, öregapa
    Coordinate terms: nagymama, nagyanya, nagyanyó, öreganya, nagyi

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative nagyapa nagyapák
accusative nagyapát nagyapákat
dative nagyapának nagyapáknak
instrumental nagyapával nagyapákkal
causal-final nagyapáért nagyapákért
translative nagyapává nagyapákká
terminative nagyapáig nagyapákig
essive-formal nagyapaként nagyapákként
essive-modal
inessive nagyapában nagyapákban
superessive nagyapán nagyapákon
adessive nagyapánál nagyapáknál
illative nagyapába nagyapákba
sublative nagyapára nagyapákra
allative nagyapához nagyapákhoz
elative nagyapából nagyapákból
delative nagyapáról nagyapákról
ablative nagyapától nagyapáktól
non-attributive
possessive - singular
nagyapáé nagyapáké
non-attributive
possessive - plural
nagyapáéi nagyapákéi
Possessive forms of nagyapa
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. nagyapám nagyapáim (nagyapjaim)
2nd person sing. nagyapád nagyapáid (nagyapjaid)
3rd person sing. nagyapja nagyapái (nagyapjai)
1st person plural nagyapánk nagyapáink (nagyapjaink)
2nd person plural nagyapátok nagyapáitok (nagyapjaitok)
3rd person plural nagyapjuk nagyapáik (nagyapjaik)

Derived terms[edit]

Compound words

Further reading[edit]

  • nagyapa in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN