pecsét

Hungarian

Etymology

First attested after 1416. Borrowed from a Slavic language (probably from South Slavic), from Proto-Slavic *pečatь. The sense stain was first attested in 1791.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈpɛt͡ʃeːt]
• Hyphenation: pe‧csét
• Rhymes: -eːt

Noun

pecsét (plural pecsétek)

1. seal (an official pattern)
2. a rubber stamp

   Synonym: bélyegző

3. stain, spot

   Synonym: folt

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	pecsét	pecsétek
accusative	pecsétet	pecséteket
dative	pecsétnek	pecséteknek
instrumental	pecséttel	pecsétekkel
causal-final	pecsétért	pecsétekért
translative	pecsétté	pecsétekké
terminative	pecsétig	pecsétekig
essive-formal	pecsétként	pecsétekként
essive-modal	—	—
inessive	pecsétben	pecsétekben
superessive	pecséten	pecséteken
adessive	pecsétnél	pecséteknél
illative	pecsétbe	pecsétekbe
sublative	pecsétre	pecsétekre
allative	pecséthez	pecsétekhez
elative	pecsétből	pecsétekből
delative	pecsétről	pecsétekről
ablative	pecséttől	pecsétektől
non-attributive possessive - singular	pecsété	pecséteké
non-attributive possessive - plural	pecsétéi	pecsétekéi

Possessive forms of pecsét
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	pecsétem	pecsétjeim
2nd person sing.	pecséted	pecsétjeid
3rd person sing.	pecsétje	pecsétjei
1st person plural	pecsétünk	pecsétjeink
2nd person plural	pecsétetek	pecsétjeitek
3rd person plural	pecsétjük	pecsétjeik

Derived terms

• pecsétel
• pecsétes

 

Compound words

• pecsétgyűrű
• pecsétnyomó
• pecsétőr
• pecsétviasz
• tintapecsét
• zsírpecsét

 

Further reading

• pecsét in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN