reménytelen

Hungarian

Etymology

remény (“hope”) +‎ -telen (“-less, without”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈrɛmeːɲtɛlɛn]
• Hyphenation: re‧mény‧te‧len

Adjective

reménytelen (comparative reménytelenebb, superlative legreménytelenebb)

1. hopeless

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	reménytelen	reménytelenek
accusative	reménytelent	reményteleneket
dative	reménytelennek	reményteleneknek
instrumental	reménytelennel	reménytelenekkel
causal-final	reménytelenért	reménytelenekért
translative	reménytelenné	reménytelenekké
terminative	reménytelenig	reménytelenekig
essive-formal	reménytelenként	reménytelenekként
essive-modal	reménytelenül	—
inessive	reménytelenben	reménytelenekben
superessive	reménytelenen	reményteleneken
adessive	reménytelennél	reményteleneknél
illative	reménytelenbe	reménytelenekbe
sublative	reménytelenre	reménytelenekre
allative	reménytelenhez	reménytelenekhez
elative	reménytelenből	reménytelenekből
delative	reménytelenről	reménytelenekről
ablative	reménytelentől	reménytelenektől
non-attributive possessive - singular	reménytelené	reményteleneké
non-attributive possessive - plural	reménytelenéi	reménytelenekéi

Derived terms

• reménytelenség

Further reading

• reménytelen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN