szenvtelen

Hungarian

Etymology

szenv (“passion”) +‎ -telen (“-less”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɛɱftɛlɛn]
• Hyphenation: szenv‧te‧len
• Rhymes: -ɛn

Adjective

szenvtelen (comparative szenvtelenebb, superlative legszenvtelenebb)

1. dispassionate, passionless, emotionless, detached

   Synonyms: érzéketlen, közönyös

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szenvtelen	szenvtelenek
accusative	szenvtelent	szenvteleneket
dative	szenvtelennek	szenvteleneknek
instrumental	szenvtelennel	szenvtelenekkel
causal-final	szenvtelenért	szenvtelenekért
translative	szenvtelenné	szenvtelenekké
terminative	szenvtelenig	szenvtelenekig
essive-formal	szenvtelenként	szenvtelenekként
essive-modal	szenvtelenül	—
inessive	szenvtelenben	szenvtelenekben
superessive	szenvtelenen	szenvteleneken
adessive	szenvtelennél	szenvteleneknél
illative	szenvtelenbe	szenvtelenekbe
sublative	szenvtelenre	szenvtelenekre
allative	szenvtelenhez	szenvtelenekhez
elative	szenvtelenből	szenvtelenekből
delative	szenvtelenről	szenvtelenekről
ablative	szenvtelentől	szenvtelenektől
non-attributive possessive - singular	szenvtelené	szenvteleneké
non-attributive possessive - plural	szenvtelenéi	szenvtelenekéi

Derived terms

• szenvtelenség
• szenvtelenül

 

Further reading

• szenvtelen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN