szerény

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

szer +‎ -ény, created by Ferenc Kazinczy during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsɛreːɲ]
  • Hyphenation: sze‧rény
  • Rhymes: -eːɲ

Adjective[edit]

szerény (comparative szerényebb, superlative legszerényebb)

  1. modest

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szerény szerények
accusative szerényt szerényeket
dative szerénynek szerényeknek
instrumental szerénnyel szerényekkel
causal-final szerényért szerényekért
translative szerénnyé szerényekké
terminative szerényig szerényekig
essive-formal szerényként szerényekként
essive-modal
inessive szerényben szerényekben
superessive szerényen szerényeken
adessive szerénynél szerényeknél
illative szerénybe szerényekbe
sublative szerényre szerényekre
allative szerényhez szerényekhez
elative szerényből szerényekből
delative szerényről szerényekről
ablative szerénytől szerényektől
non-attributive
possessive - singular
szerényé szerényeké
non-attributive
possessive - plural
szerényéi szerényekéi

Derived terms[edit]

Expressions

Further reading[edit]

  • szerény in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN