tisztátalan
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
Pronunciation[edit]
Adjective[edit]
tisztátalan (comparative tisztátalanabb, superlative legtisztátalanabb)
- (literary) impure
- See synonyms at piszkos.
- (religion) unclean (ritually or ceremonially impure or unfit)
Declension[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | tisztátalan | tisztátalanok |
accusative | tisztátalant | tisztátalanokat |
dative | tisztátalannak | tisztátalanoknak |
instrumental | tisztátalannal | tisztátalanokkal |
causal-final | tisztátalanért | tisztátalanokért |
translative | tisztátalanná | tisztátalanokká |
terminative | tisztátalanig | tisztátalanokig |
essive-formal | tisztátalanként | tisztátalanokként |
essive-modal | tisztátalanul | — |
inessive | tisztátalanban | tisztátalanokban |
superessive | tisztátalanon | tisztátalanokon |
adessive | tisztátalannál | tisztátalanoknál |
illative | tisztátalanba | tisztátalanokba |
sublative | tisztátalanra | tisztátalanokra |
allative | tisztátalanhoz | tisztátalanokhoz |
elative | tisztátalanból | tisztátalanokból |
delative | tisztátalanról | tisztátalanokról |
ablative | tisztátalantól | tisztátalanoktól |
non-attributive possessive - singular |
tisztátalané | tisztátalanoké |
non-attributive possessive - plural |
tisztátalanéi | tisztátalanokéi |
Derived terms[edit]
Further reading[edit]
- tisztátalan in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN