bevett
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
Pronunciation[edit]
Verb[edit]
bevett
Participle[edit]
bevett
- past participle of bevesz
Adjective[edit]
bevett (not comparable)
- accepted, established, proven, standard
- bevett gyakorlat ― established method
Declension[edit]
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | bevett | bevettek |
| accusative | bevettet | bevetteket |
| dative | bevettnek | bevetteknek |
| instrumental | bevettel | bevettekkel |
| causal-final | bevettért | bevettekért |
| translative | bevetté | bevettekké |
| terminative | bevettig | bevettekig |
| essive-formal | bevettként | bevettekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | bevettben | bevettekben |
| superessive | bevetten | bevetteken |
| adessive | bevettnél | bevetteknél |
| illative | bevettbe | bevettekbe |
| sublative | bevettre | bevettekre |
| allative | bevetthez | bevettekhez |
| elative | bevettből | bevettekből |
| delative | bevettről | bevettekről |
| ablative | bevettől | bevettektől |
| non-attributive possessive - singular |
bevetté | bevetteké |
| non-attributive possessive - plural |
bevettéi | bevettekéi |
Further reading[edit]
- bevett in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- bevett in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)