hangjegy
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
hang (“sound, tone”) + jegy (“mark”)
Pronunciation[edit]
Noun[edit]
hangjegy (plural hangjegyek)
Declension[edit]
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | hangjegy | hangjegyek |
| accusative | hangjegyet | hangjegyeket |
| dative | hangjegynek | hangjegyeknek |
| instrumental | hangjeggyel | hangjegyekkel |
| causal-final | hangjegyért | hangjegyekért |
| translative | hangjeggyé | hangjegyekké |
| terminative | hangjegyig | hangjegyekig |
| essive-formal | hangjegyként | hangjegyekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | hangjegyben | hangjegyekben |
| superessive | hangjegyen | hangjegyeken |
| adessive | hangjegynél | hangjegyeknél |
| illative | hangjegybe | hangjegyekbe |
| sublative | hangjegyre | hangjegyekre |
| allative | hangjegyhez | hangjegyekhez |
| elative | hangjegyből | hangjegyekből |
| delative | hangjegyről | hangjegyekről |
| ablative | hangjegytől | hangjegyektől |
| non-attributive possessive - singular |
hangjegyé | hangjegyeké |
| non-attributive possessive - plural |
hangjegyéi | hangjegyekéi |
| Possessive forms of hangjegy | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | hangjegyem | hangjegyeim |
| 2nd person sing. | hangjegyed | hangjegyeid |
| 3rd person sing. | hangjegye | hangjegyei |
| 1st person plural | hangjegyünk | hangjegyeink |
| 2nd person plural | hangjegyetek | hangjegyeitek |
| 3rd person plural | hangjegyük | hangjegyeik |
Further reading[edit]
- hangjegy in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN