szelet

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: szelét, szélet, and szélét

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsɛlɛt]
  • Hyphenation: sze‧let
  • Rhymes: -ɛt

Etymology 1[edit]

szel (to slice, cut) +‎ -et

Noun[edit]

szelet (plural szeletek)

  1. slice
  2. (geometry) segment
Declension[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szelet szeletek
accusative szeletet szeleteket
dative szeletnek szeleteknek
instrumental szelettel szeletekkel
causal-final szeletért szeletekért
translative szeletté szeletekké
terminative szeletig szeletekig
essive-formal szeletként szeletekként
essive-modal
inessive szeletben szeletekben
superessive szeleten szeleteken
adessive szeletnél szeleteknél
illative szeletbe szeletekbe
sublative szeletre szeletekre
allative szelethez szeletekhez
elative szeletből szeletekből
delative szeletről szeletekről
ablative szelettől szeletektől
non-attributive
possessive - singular
szeleté szeleteké
non-attributive
possessive - plural
szeletéi szeletekéi
Possessive forms of szelet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szeletem szeleteim
2nd person sing. szeleted szeleteid
3rd person sing. szelete szeletei
1st person plural szeletünk szeleteink
2nd person plural szeletetek szeleteitek
3rd person plural szeletük szeleteik
Derived terms[edit]
Compound words
Expressions

Etymology 2[edit]

szél (wind) +‎ -et (accusative suffix)

Noun[edit]

szelet

  1. accusative singular of szél
    Aki szelet vet, vihart arat.Sow the wind, reap the whirlwind. (proverb)
Usage notes[edit]

For the accusative of szél in the sense “edge”, see szélt.

Derived terms[edit]

Further reading[edit]

  • szelet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN